Ismét egy új esztendő áll előttünk, és az elmúlt évek alapján az ipari digitalizációban nagyon élesen különválik a vezetők és a követők csoportja.

Ám mielőtt ebbe belemennénk, nézzük meg, hogy mi történt 2019-ben, mi határozta meg az évet az ipari digitalizáció területén?

Először is elfogadottá vált a digitális ikerpár (digital twin) fogalma, mára többé-kevésbé mindenki ugyanazt érti alatta, a valós világ olyan digitális leképezését, amely alkalmas a valóság folyamatos fejlesztésére. Azzal kapcsolatban azonban továbbra is eléggé nagy a tájékozatlanság, hogy mikor, milyen szintű leképezés szükséges a megfelelő digitális ikerpár létrehozásához egy adott termelési, logisztikai folyamat esetében. Így aztán van olyan, hogy egy területnek több digitális ikerpárja is születik (ami bizonyos esetekben nem is gond), de van olyan is, hogy a digitális ikerpár nem tudja betölteni a szerepét.

2019 áttörést hozott abban is, ahogy az adatokra tekintünk. Igazándiból egyre inkább felismerjük, hogy bár mindenhol technológia vesz minket körül, rajtunk múlik az, hogy ezt mennyire tudjuk értékké alakítani.

Eric Pearson forgatókönyv író, aki eléggé híres arról, hogy megragadja pár mondatban a lényeget, így fogalmazott: “Ma nem a nagy eszi meg a kicsit, hanem a gyors eszi meg a lassút”

Mi különbözteti meg a vezetőket a követőktől?

• foglalkoznak az innovációval, és rendszert építenek ki arra, hogy a jó ötletek ne vesszenek el, az ötleteket folyamatosan vizsgálják, és minősítik
• támaszkodnak az emberekre, és olyan csoportokkal haladnak az ipari digitalizáció útján, amely egyesíti magában a gyártási, az informatikai és a HR tudást
• nem csupán az adat mennyiségével, hanem minőségével is foglalkoznak

Ebből a felsorolásból is jól látszik, hogy az innováció – ember – adat hármasa fogja szimbolizálni a következő évet. Mindenkinek sok sikert kivánunk ahhoz, hogy megtalálja ebben a helyét, tudással, képzéssel, önképzéssel és új gondolatokkal!