Cége jelenleg akár Make To Order (MTO, rendelésre gyártás), akár Make To Stock (MTS, készletre gyártás) stratégiával készíti elő a termelést, hasznos lehet, hogyha időről időre újra átgondoljuk, melyik stratégia a megfelelő. Hiszen a folyamatosan változó piaci trendekből és technológiai újításokból kifolyólag előfordulhat, hogy eljön az ideje egy stratégiaváltásnak. Ennek a kérdésnek a megválaszolásában lehet segítségünkre egy termeléstervező és -ütemező szoftver.

A tényleges kérdés persze árnyaltabb, mint az MTO és MTS stratégiákból festett fekete-fehér kép. Lehetséges, hogy a legjobb választás egy ritkább stratégia lehet. Ezek logikailag az MTO és MTS közé esnek, és abban különböznek egymástól, hogy a gyártásnak mely része történik meg a megrendelés beérkezése előtt. Így beszélhetünk például megrendelésre szerelés (assemble to order), megrendelésre konfigurálás (configure to order), vagy megrendelésre tervezés (engineer to order) stratégiákról. Azonban ebben a cikkben elsősorban a Make To Order és a Make To Stock tervezési stratégiákkal foglalkozunk.

Fontosabb különbségek

Az MTO és MTS legegyszerűbben húzó és toló megközelítésként fogható fel. Make To Order esetén a gyártást a vásárlói megrendelések kezdeményezik, vagyis a termék iránti igény az, ami magával húzza a termelést. Másszóval az MTO rendelések teljesítését tűzi ki célul, és ezektől építi fel, visszafelé haladva a gyártási folyamat lépésein, a gyártási ütemtervet. Ezzel szemben a Make To Stock tervezést a rendelkezésre álló alapanyag készlet kényszeríti ki, így tolja maga előtt a gyártást. Ebben az esetben a tervezést a nyersanyagoknál és a beszállítóktól vásárolt komponenseknél kezdjük és onnan építkezünk a végtermék felé.

A nevéből is kitalálhatjuk, hogy a Make To Stock tervezéssel a kész termékek készletét hozzuk létre egy időintervallumban, amivel aztán következő intervallum rendeléseit elégítjük ki. Vagyis a gyártási műveletek elkészülnek a vevői rendelések beérkezése előtt, így a tervezést csak előrejelzések és becslések alapján végezzük.

Make To Order esetén a gyártási műveletek csak a vevői rendelések beérkezése után kezdhetők el. Sőt, a gyártási rendelések a vevői rendelésekből generálódnak. Ezért az MTO nem függ a részegységek vagy késztermékek készletszintjétől. A fókuszban a gyártási kapacitások készenlétben tartása és hibamentes üzemeltetése van, az alapanyagok gyors beszerzése mellett.

MTO és MTS különbségei a tervezésben és ütemezésben

A stratégiák erősségeiből és gyengeségeiből adódóan nem alkalmazható minden gyárra hatékonyan mindkettő. Vizsgáljunk meg néhány fontosabb szempontot:

Átfutási idők – A Make To Stock tervezés gyakorlatilag nullára csökkenti a gyártás átfutási idejét, hiszen a termék készen van, mire befut a vevői megrendelés. Azonban a raktármenedzsmentről nem feledkezhetünk meg: a termékek megkeresése és kiszállítása is időigényes folyamat lehet. Ezzel szemben a Make To Order tervezésnél kifejezetten törekedni kell rá, hogy az átfutási időket minimalizáljuk, még úgy is, hogy a gyártás rögtön a vevői rendelés beérkezése után megkezdődhet.

Testreszabás – A Make To Order tervezés esetén könnyebb a végtermék vevői testreszabhatóságának megoldása. Épp ezért a jelenlegi piaci szférában, amiben a tömeggyártás árán kell testreszabott termékeket előállítani, jó választás lehet. A Make To Stock tervezésben már nehezebb megoldani a termékek testreszabását, viszont az MTS jó megközelítés lehet köztes termékek létrehozására. Például egy elektronikai eszköz részegységeit gyártjuk MTS-sel, készletre, majd a ház testreszabását már MTO-val kezeljük.

Készletszint – Az optimális készletszint kialakítása akár MTO, akár MTS tervezéssel sem mentes nehézségektől. A manapság elterjedt lean termelésben és just in time ütemezésben a Make To Order tervezésnek egyensúlyt kell tartania az alapanyagkészletek és a végtermékek gyors leszállítása között. Túl nagy alapanyag készlet a raktározási költséget növeli, a raktározott alapanyag elavulhat, megromolhat. Viszont a túl kevés alapanyag készlet is többlet költséghez vezethet, a határidőn túlcsúszó rendelések, vagy a túlóradíjak miatt. Ezek a problémák Make To Stock esetén is fennállhatnak, azzal a különbséggel, hogy a készlet itt nem az alapanyagra, hanem a félkész és kész termékekre vonatkozik. Ezen nehézségek leküzdése csak pontos modellekkel és előrejelzésekkel, valamint rugalmasan változtatható ütemezéssel lehetséges.

Termeléstervező és -ütemező szoftver szerepe

Akár Make To Order, akár Make To Stock, vagy bármilyen egyéb tervezési stratégia mellett döntünk, a termeléstervező és – ütemező szoftverek segítenek a termelési hatékonyság maximalizálásában és az átfutási idők minimalizálásában. Ezt a következő funkciók segítségével érik el:

• Teljesíthető, hatékony tervek gyors generálása.
• Az egész alapanyag ellátási lánc kezelése, a határidők betartásáért.
• Optimalizáló eszközök, amikkel különböző paramétereket helyezhetünk előtérbe (határidők betartása, gépek kihasználtsága, átállások optimalizálása).
• Változtatások hatásának automatikus kiértékelése.
• Rugalmas optimalizálás a valós körülmények változásaira reagálva.

Az Opcenter Advanced Planning and Scheduling szoftver használatával jelentős készlet- és selejtcsökkentés érhető el, az erőforrás kihasználtság és a határidők betartásának javításával.

Forrás: Make-to-order versus make-to-stock planning: What makes sense for you? | Opcenter (siemens.com)